Croissant, Jam, Vaj, Gyümölcs, Narancslé vagy Almalé, Kávé

Egy elegáns francia reggeli története: A 19. század elején Amerikában egy átlagos család reggelije nagyobb mennyiségű bacon, kolbász, tojást, halat, müzlit, vajat, dzsemet, pékárut, süteményeket, juharszirupot foglalt magába. A masszív reggelinek pedig egy oka volt: a kétkezi munkából, mezőgazdaságból élő farmereknek kellett az energia. Később, az iparosodás-urbanizálódás miatt a 19. század vége fele a lakosság nagy része városokba költözött, kialakult a középosztály, akik egész egyszerűen elhagyták a kemény fizikai munkát, így az igen intenzív kalóriabevitelt is. A betelepülő európaiak egész más ízlésvilágot hoztak magukkal. Míg a britek ragaszkodtak nehéz, súlyosan zsírosra sült kolbászukhoz tojással, sült krumplival, esetleg véres hurkával, babbal, pirítóssal, addig az európaiak, azon belül is főleg a franciák lágyítottak a dolgon: itt elegáns croissant, jam, gyümölcs, narancslé, kávé került az asztalra. A britek és az amerikaiak pedig fokozatosan rászoktak a könnyített, kifinomultabb, elegánsabb napkezdésre.Tulajdonképpen erre az időszakra, cirka 1855 környékére tehető, hogy az utóbbi reggelitípust kontinentálisként aposztrofálja az angolszász köznyelv - a Közép-Európából érkező (leginkább franciákra) utalva.